a 9. hét vége

nem volt eseménytelen 7végém, ezt elárulom. most sorra veszem a dolgokat. fényképet nem tudok mellékelni, ui. nincs nálam az átszivattyúzó zsinór. ezt holnap pótlom.

piac, átverés
megéri piacozni. legfőképpen az eladónak.
immár 2 hónapja excel táblába jegyzetelem a költségeimet, ezért a fenti megállapítás. elmegyek a piacra, a nagy vásárcsarnokba. valószínű tökmind1, hogy melyikbe megyek, biztos mindenütt találkozunk ilyenekkel. vettem banánt, 298/kg. kifizettem érte a 435 ft-ot. otthon lemértem, hogy a táblába tömegadat is kerüljön. 1,19 kg lett. ha beszorozzuk, az 354 ft... 81 ft-tal vert át a srác. és én csak 1 vevő vagyok a sok közül. számoljunk. minden órában van 60 perc. legyen óránként 10 vevő. a piac nyitva van 1 7en mondjuk 6*8=48 órát. 48*10*80= 38400 ft-tal veri át a vásárlókat a piacos. és én csak banánt vettem. de ha többfélét veszek, nem bírok számolni, vége, akár többel is átverhet. és ha én 40 éven keresztül hetente 2x megyek piacra, és feltételezzük, hogy 80 ft-tal megrövidítenek az már 40*52*2*80=332800 ft. ez még inflálódik stb. tökgáz.
a narancs vásárlásnál csak 40 ft-tal vert át a srác. tessék, 1 nap alatt 120 ft. és nézzük, mennyit hagytam ott összesen? 2350-et. 5 %...
miért nem alkalmaznak mindenhol digitális mérleget? ezek az ősrégiek csalósak. elmentem 1ik haveromhoz, és itt derült fény a turpisságra: nem fogom jól elmondani valószínűleg. szóval ha 1 régi mérlegre rádobod az árut, akkor kileng a mutató, és nem megy vissza az áru valódi tömegéhez, hanem 1 magasabb értéken megmarad. ha viszont ovatosan ráteszed, akkor a valódi tömegét mutatja. tehát a henteslegények nem lazaságból hajigálják a húst a mérlegre.
folyton át akarják verni a fogyasztókat. megetetnek velünk mindent, ami nem táp-lálék, hanem un. élelmiszer, akkor még a piacon is megrövidítenek. áhh.
nem tudom, hogy lehet ez ellen védekezni.

kifli, bukta

történt az, hogy kilátogattam robiékhoz 1 félreértés folytán. lehet hogy máskülönben sosem jutottam volna el hozzájuk.
szép idő volt, nagyjából hátszél végig. tamás is eljött velem, hogy kipróbálja az új gépét.
azért fura nekem, hogy mindent teleépítenek házzal, zöldet meg alig látni. olyna nyomasztó. hát hogy engedhet meg ilyet az önkormányyzat? hiába szépek a házak, ha mást nem lehet látni, csak azokat. jobb lenne, ha inkább emeletes házakat építenének benne nagy lakásokkal, és akkor mennyivel nagyobb zöldet lehetne hagyni. 4 emelet még éppen jó. persze oda meg nem kell lift, és akkor a 4. emeleti lakók meg szívnak, ha megöregszenek vagy lakást cserélnek. akkor 5emeleteset kell építeni. persze az önk. szereti nyelni a bevételt, le se szarja a dolgokat. most lehet teljesen félrelátom a helyzetet.
mind1.

szóval ott vagyok. az volt a terv, hogy sóskiflit és lekváros buktát sütünk. ezt múltkor a mamával kiviteleztük otthon szép eredménnyel. akkor a sztár 1értelműen a szilvilekváros bukta volt. és meglepődve tapasztaltam, hogy a tepsi szélére tett bukták is finomak, nem csak a közepe, 1általán nem égtek oda, sőt, ahogy kifolyt némelyikből a lekvár, helyenként karamellizálódott a cukor, és langyosra hűlve a legkitűnőbb állagot adta így. puha is, ropog is, édes, ááááááá.
mi zsírral csináltuk otthon. robinak megígértem, hogy viszek zsírt. lementem a sufniba az üvegért. át akartam tenni 1 műanyag dobozba pár kanállal. nézem milyen fura meg kemény. belekóstolok. hát tesómák megkövült (repce)méze, amit rajtam kerestek, de én nagyvonalúan 2 m-ről zsírnak néztem. mondjuk 5 centiről is zsírnak tűnik...

így margarinnal készültek a kiflik. a koncepció az volt, hogy cukkrázzdai szépségű kifliket alkotunk, azaz nem ragadnak össze, hanem különállóak lesznek. a méret eltalálásán még fejleszteni kell, amúgy nagyon csinos kis kiflik lettek. tetején dekorsóval meg egész köménymaggal. a tészta szép hólyagos lett, minden nagyon patent volt. azon meglepődtem, hogy robiéknak nincs kenőecsetük -szinte le is b**tam- , így 1edülálló technikával kente meg a kinyújtott tésztát, ami meglepően 6ékonynak tűnt. amikor én csináltam, nem robi. haha. 1 szalvétát 4rtét hajtott, és azt mártotta be az olvasztott zsiradékba, majd elkente a tésztán. a kiflik tojásos lekenéséhez ezt a trükköt nem lehet alkalmazni, ezért 1 vízfesték-ecset készletet nyitott ki, s kb. 10-essel kente le az összeset. minden kiflire átlag fél szál szőr jutott. höhö. javasoltam 1 ecset beszerzését. remélem megfogadják.
nos a kiflik kitűnően sikerültek, kívül belül 1aránt.
a bukta is finom lett. málnalekvárt töltöttünk bele. a lekvárnak külön bekezdést szentelek, mert gusztustalan lesz.

robiék szomszédságában van 1 cukkrázzda, a chilli cuki, ahova robi szerint érdemes ellátogatni. én a böjtöm miatt csak az apró pogácsából kóstoltam, ami nagyon ízlett. ha vége az aszkéta életmódnak, ide feltétlenül ellátogatok. mit elfogyasztok, azt le is tekerem.

még a kajáról
calzone
kenyértésztából csináltam zöldséges töltelékkel. a piacon vettem padlizsánt- itt nem vert át a nő. szép kemények voltak, viszont amikor felvágtam, lát6tam, hogy belül barnák és puhák? megfagytak? mind1, nem dobtam ki, nem volt baja, elkészítés során úgyis besötétedik. a töltelékbe még hagymák, feta sajt meg olajbogyó kerültek. csupa sós cucc. a padlizsánt is be kell sózni, tehát sanszos volt, hogy elsózom. végül is nyomattam hozzá házi paradicsomlevet, és így éppen jó lett. 3 zsemlét is gömbölyítettem, melyeknek a teteje kicsit megrepedezett- végre elértem ezt is.

böjt, bicikli
nehéz ez.
megszegtem már párszor. rbiéknál a lekváros buktával. gondoltam 1et betolok, úgyis haza kell mennem még 30 km-t.
teganp a túrórudival- a fenti indokkal.
készítettem "gyümölcssalátát": 1 alma, 1 narancs fekockázva, 1 banán felszeletelve, némi citromlé a barnulás elkerülése végett. úgy éreztem, hogy sokkal tovább tartot így elfogyasztani a 3 gyümölcsöt, mintha 1esével elharapdáltam volna őket.
dilemma lesz a müzliszelet is. ugyanis ha sokat tekrek, akkor ahhoz enni is kell, és gyorsan felszívódó szénhidrátra lesz szükségem. húsból, zöldségből meg gyümölcsből nem lehet. és a kolbászos kenyér sem 6ékony.
a jól bejáratott kajálási program 1 egésznapos mezbőlevős túrához: reggelire jól megpakolt szendvics és/vagy péksütemény. napközben banán és müzliszelet. este az autóban gyümölcs, gyümölcslé, szendvics. erre az időre müzliszelet és banánundor lép fel már 1 nap alatt is. mondjuk ha 3000 szintet mész, akkor nem tudsz annyit a mezbe pakolni, hogy elég legyen, ezért célszerű úgy tervezni az utat, hogy du./estefele vmi élelmiszerbolt közelébe haladj el, s ott feltankolj és kicsit megpihenj.
aztán rájöttem, hogy sok banánt sem érdemes cipelni, mert ugyan sok energiát ad, viszont nehéz. a héját fölöslegesen cipeled. helyette műzliszelet kell, aminek az össztömegéhez képest nulla a csomagolása. ezt már lehet leírtam. 1 jó tippet mondott tavaly vki: a bringa vázához ragasztja szigetelőszalaggal a csokit. előzőleg gondold végig, hogy mit teszel oda, mert a napsugárzás meg a meleg forrócsokit csinál6 belőle hehe. a kimártatlan müzliszelet ebből a szempontból biztonságos.
sajnos megszűnt a cerbona. az utóbbi időben rátaláltam a kávés cerbona müzli szeletre, na az odabaszott. ezt már csak a RUMOS-meggyes múlta felül.

lekvár
ugye ugye megfogadtam, hogy semmi édesség, kevesebb szénhidrát, lekvárok, befőttek szóba sem jöhetnek.
robi kinyitotta a málnalekvárt. mondom, én ezt megkóstolom, csak 1 teáskanálnyit, végül is ha 60 km-t biciklizek 1 nap, megehetek ennyi lekvárt. dilemma ez, hogy most megszegtem a fogadalmat vagy sem.
mindenesetre megbosszulta a lekvár, mert olyan bénán ettem meg, hogy felment az orromba az egész. azt hittem, szétmegy a fejem meg az orrom is. kifújtam, így győződtem meg róla, hogy valóban az orröüregemben kötött ki a lekvár, nem a gyomromban. nemtom, hányan fújtatok ki már málnalekvárt zsebkendőbe. elég kóválygóssá vált a fejem. kicsit tartottam  a hazaúttól. ez alaptalan volt, mert csak folyt az orrom meg tüsszögtem, más rossz nem történt.
ez a fejfájás órákon át tartott. már azon gondolkodtam, hogy beveszek 1 algot, aztán 1x csak elmúlt.

taj kártya
megláttam robinál a lamináló gépet. felbuzgattam, hogy laminálja be a taj kártyámat, ha már minden 1ütt van. a felesége is odaadta az övét lamináltatni. mutatja hogy működik. itt beszívja, a túloldalon meg kiköpi. a gép fölé hajolok, nézem, még röhögök is, hogy mi van, ha nem jön ki. és basszus, nem jön. robi leállítja. bazz, benyelte mind2 taj kártyát! jött az okoskodás, hogy a garanciális laminálógépből hogy szedjük ki a taj kártyákat. após dolgozott az ügyön pár órát, és kikerültek a dokumentumok. anitáé csak megcsavarodva, az enyém harmonikaszerűen redősen, és az 1ik vége meg is égett. amúgy teljesen olvas6ó. nemtom újat kell -e csináltatni ez esetben vagy sem? van rajta az a vonalkód, de hogy az minek, mennyi értelme van? esetleg ez sérült. nem szeretnék rá költeni. remélem legalább a gépnek nem lett baja. a vicces az egészben az, hogy robi több 100, ezeknél kisebb mérteű papírt is laminált már, és nem döglött be a gép 1x sem. ez van.

asia center
tegnap tamással eltekertünk oda. tehát bicikliztem a 7végén viszonylag sokat. persze a pesti síkságon nem edződök meg bármennyit tekerek. triesztig még pont 2 hónap van. bele kell húznom.
az ázsiában amúgy a koptatott, divatos, ráncolt farmernadrágok tömkelegét látni, sejtettem, hogy ott tamásnak nem találunk semmit. bezzeg a pórusban! ott van kínálat a különböző üzletekben.

meguntam. abbahagyom.