2012. május 21., hétfő

big day 2012

big day 2012

nagy izgalommal tekintettem elébe az idei big daynek. 1általán nem sejtettem, milyen formában vagyok/leszek. tény az, hogy idén alig bicikliztem. mennyit mehettem előtte? 500 km-t? szerintem felülbecsültem. ha hozzáveszem, hogy mivel lány vagyok, eleve gyengébben teljesítek, és még nem is edzettem rendesen, még rosszabbul állok- gondoltam magamban a big day előtt. és azzal nyugtattam magam, ha 1folytában edzenék, akkor se lennék uo. gyors, mint 1 férfi. szóval lehet mentegetőzni a nőiégem mögé bújva :)

big day prg
8:00-kor találkozó a gyönygösi vasútállomáson.
gyöngyös vá. - kékes
kékes - parádsasvári elágazó
parádsasvári elágazó - kékes
kékes - gyöngyös, főiskola
gyöngyös, főiskola - kékes
kékes - haza, kimerre lát
____________________________
110 km
2750 m szint

tesóm a tavalyi odatekerésen felbuzdulva idén is kijelölte az utat. tekerjünk el gyöngyösig, majd a 3x-i megmászás, aztán haza is biciklivel, vagy állapottól függően esetleg vonattal. én úgy éreztem, hogy hazafelé tuti vonat lesz vagy autó, minek csináljam ki magam? nem jó hisztizni.

ehhez képest
gábor gy.g. és az én unszolásomra úgy döntött, hogy eljön velünk tekerni, de odáig nem jön bringával, hanem balázzsal autóval. napközben hívott m.tamás, nemmegyünk -e 7végén biciklizni. vázoltam neki a tervet, mire ő elgondolkodott, és péntek este hívott, hogy akkor ő is jön.
tehát 3 ismi autóval.
tesóm, imi, tamás és én szombat 4:00-re beszéltük meg a találkozót a hungária # kerepesi-ben.

előzmények, bla-bla
fontos.
a szokásos kialvatlanságomat szándékoztam péntekről szombatra behozni. az volt a szerencse, hogy itt volt kedd, szerdán az angol világkörüli bringás srác, és ezen a 2 estén időben lefeküdtünk aludni. mert a csüt. estémet sütéssel töltöttem- bölcs voltam, hogy nem hagytam péntek délutánra. a péntek du-i dóra és családja látogatásra sütöttem édes pogácsát (amit a nagyobbik kisfia is észrevett, már a pogácsa mivoltát, és nagyon elkeseredett, amikor édes ízt érzett a szokásos sós helyett :) és tesóm javaslatára rizsfelfújtat a big dayre.
péntek du. bevásároltam: rozskenyeret és banánt. müzliszeletet még múltkor a pennyben, többi hozzávaló volt itthon.
este fél 9 körül be is fejeztem a bicikliátalakítást, nekikezdtem a kaja és 1éb cuccok összepakolásának.
kb félcentis szeletekre vágtam a kenyeret, és megpakoltam kettőt kolbásszal és salátával, a másik kettőt savanyúuborkával. és természetesen minden szeletre vaj. (áltsulis koromban a kedvencem volt a margarinos-savanyúuborkás kenyér. igen, akkor még margarin, mert bejött a divatba, és nem voltam tudatos fogyasztó:)
kimértem a rizsfelfújtat: kb. 50 g-os csomagokat készítettem. 13-at. és még k. sok maradt, de így is kitöltött a mezemben 1 csomó helyet, ezért a müzliszeletjeimet a kukásmellényem zacskójába pakoltam bele, és felszigszalagoztam a felsőcsőre, 2 banánt pedig a hátsó villákra ragasztottam :)
10 körül még átjött nagynéném, beszélgettünk 1 kicsit.
tesóm tanácsát megfogadtam, jól teleittam magam. rendes kaját este 7 körül ettem utoljára. volt erőm megállni, hogy ne 1ek többet. rendetlen kajaként azért benyomtam 4-5 ek. szilvilekvárt, hogy ne bízzam a véletlenre a reggelt/hajnalt. erre reggel még rásegítettem 1 nagy adag tejeskávéval, és 1 pohár vízzel, így a korai kelés ellenére is kicsusszant belőlem minden fölösleges anyag :) ezentúl ez lesz a taktika. megítélésem szerint nagy szerepe volt a jól sikerült reggelnek abban, hogy olyan jól mentem gyöngyösig. ja. az első 70 km-en tudtam tesómmal tartani a tempót. már a tavaszi szél előtt is ezt a technikát alkalmaztam, és az is meglepően 6ékony nap volt. az edzettségemre nem fog6om, mert az nincs... a kipihentségemre meg pláne nem. hisz big day előtt aludtam vagy 2,5 órát.
valamennyit fogytam is mostanában. a munkahelyen alig eszek, nem nagyon szoktam kaját vinni, csak gyümölcsöt. így a kenyér is kevesebb. mindezeknek jó 6ása van a szervezetemre. feltaláltam a spanyolviaszoMat.

kaja, pia
3 banán
5 szendvics
5-6x 50 g rizsfelfújt
5 müzliszelet
2/3 adag spaghetti carbonara
1 korsó sör
0,5 l isostar
0,7 l limonádé
nemtommennyi víz
_____________________
245 km
>3000 m szint

bp-gödöllő-aszód-kartal-zagyvaszántó-apc-gyöngyöspata-gyöngyös
tehát 4-kor találkoztunk az említett helyen a buszmegállóban. ahhoz képest, hogy alig aludtam, könnyen felkeltem, összecsomagoltam, ittam stb. vicces volt hajnalban végigbiciklizni a belvároson. sokan akkor még csak hazatámolyogtak buliból vagy éppen másik helyre mentek.
imi a szokásos betétesnadrág nélküli szerkóban jött, kaját nem hozott. tyű, hogy bírja ezeket a tekeréseket sima ruhában? pedig vehetne a sima gatyája alá szivacsosat, nem is látszana. na mind1.
tesóm futott be utoljára, kicsit csevegtünk, majd elindultunk.
én azt állítom, hogy nekem k. jól ment. éreztem magamban az erőt. gödöllőn ettem először. 1 banánt. 5 körül érhettünk oda. a fővároson kívül jóval hidegebb volt, éreztem, hogy kezdenek lefagyni a lábujjaim.
gödöllő után volt 1 olyan istentelen hideg szakasz, hogy csak nagyon kevés választott el a sírógörcstől. ráadásul a nap is ekkor kelt fel, és köztudott, hogy napfelkeltekor tetőzik/pincézik a hideg. megváltás volt, amikor az 1. napsugarak megmelengettek.
aszódon betértünk 1 pékségbe, ahova én csak melegedni mentem, végül vettem 1 kakaóscsigát, aminek a felét benyomtam.
a városból indult 1 nagyobb emelkedő. ez jólesett, mert legalább kimelegedtem.
asszem zagyvaszántó előtt volt 1 elég retye-rutya szakasz. szűk volt az út, és tele kátyúkkal. amúgy jól nézett ki. láttam nyulat is, amit elsőre őznek néztem. kicsi őznek... messzire ilyen jól látok.
gyöngyös vasútállomásra negyed órás-húszperces késéssel érkeztünk meg. gábort, m.tamást, balázst meglepő módon nem láttuk az emberek között. a többiek elmondták, hogy gábor autója bedöglött, így ők gödöllőtől bicikliznek, és majd valamikor becsatlakoznak.
tesóm és tamás elhúztak, miután gyönygöst elhagytuk. én imit hagytam le. így a szokásos 1edültekerés következett. izgultam, mert mondták, h mátravalahol kell majd lekanyarodni. de  tutui nem fogom eltéveszteni, ki lesz írva. elhagytam mátrafüredet. semmi. (előzőleg természetesen nem tájékozódtam a térképen az útvonalról) jöttek szembe gyalogosok, kérdeztem tőlük, hogy kékes felé tartok -e. azt válaszolták, igen. megnyugodtam. az út jóminőségű volt, szép íves kanyarokkal tarkított. az erdőben ment végig.
ha a magyar ún. hegyvidéken járok, mindig meglepődök, hogy itthon is vannak hegyi városok, települések. látszik, érződik rajtuk a hegyiség. annyira tipikusak, mint az alföldi városok. azt hiszem, ha kipottyantanának bealtatózás után bármelyik alföldi városban, és én nem tudnám, hova szállítottak, 100 %, hogy meg tudnám mondani, hogy az alföldön vagyok. annyira tipikus.
már nagyon hiányoltam azt a kékestető táblát, s végre ott volt előttem. megálltam a kereszteződésben enni. úgy számoltam, hogy van még 8 km, enni kell, és kicsit pihenni. kérdeztem az ott vizet felvevő bigeseket, hogy innentől lesz dúrva? azt mondták, hogy még 2,5 km. megkönnyebbültem- ezek szerint elszámoltam magam.
ők leléptek, én pihegtem még 1 kicsit, aztán nekilendültem. ez bizony sokkal meredekebb volt, mint az eddigi út. néhány kanyarban és szakaszon ki kellett állnom a nyeregből. hosszasan nem érdemes, mert fáraszt. de néha meg kell nyomni, ez nem monti hajtómű. amikor szerintem ltelt a 2,5 km, elgondolkodtam: lehet rosszul értettem? és nem kétésfél hanem hétésfél? jobbesetben négyésfél. francba az É betűkkel. 1x csak megláttam a kékestető lakott terület táblát. nocsak, ezek szerint ez 1 település. úgy meglepett ez, mint annakidején a dobogókő lakott terület tábla...
az út ezen része volt kicsit neccesebb: apró kavicsok, némi hepe-hupa.
a társaság nagy része már fent tanyázott, evett, lotyogott, és napozott (amikor éppen nem bújt el). 1014-en hidegebb volt, mint lent a városban. nem sokat teketóriáztam, felvettem a széldzsekit, és hamarosan a lábszármelegítőt is.
megpróbáltam megenni az 1. szendvicsemet. megdöbbentem, amikor nem bírtam beleharapni. harapni sem, nemhogy rágni. aztán pár perc múlva sikerült. aprókat haraptam, és alaposan megrágtam az ételt. nem engedhettem meg magamnak, hogy túlterheljem a gyomromat. és ezen a szent naponn sikerült minden ételt úgy elfogyasztani, hogy pépesre őröltem a számban. így kéne tennem a jövőben minden kajával.
az 1ik banánom felmászott velem a kékesre. a rezgés nem tett neki jót, kimozdult a helyéből. a szárát a küllők darálták le, az alját pedig a lánc csonkította meg és olajozta be. nem akartam megenni, mert tele voltam, így betettem a zsebembe.

parádsasvárig gurultunk le. ez tavalyról ismerős volt. az út elég szar, najó nem a legszarabb. igazából nem is annyira gáz. tesómmal megvárattam magam az elágazónál- el ne tévedjek.
visszafele újra 1edül másztam. a másik út jobb volt. az olajos banánt benyomtam, és kértem a kocsmában 1 kulacs vizet a kocsmárostól.lassultam. igaz ez meredekebb, mint a gyöngyös-kékestető szakasz.
még az elején megálltam az erdőben, meg 1x megigazítani a sisakomat. aztán többet nem. m.tamással a kékestetői elágazás után találkoztam össze. ezek szerint megérkeztek.
felaraszoltam, de ez már k. nem hiányzott. elfáradtam, és úgy voltam vele, hogy én még 1x ide fel nem tekerek, inkább akkor hazáig bringával, és akkor nem költöttem vonatjegyre...
balázs, gábor már fent voltak. elég sok időt elszúrtunk fent, a többiek már rég legurultak, amikor én még tamás biciklijét őriztem 10 perce, mert elugrott kóláért... aztán végre megjött, én meg suhantam a többiek után. akik ott topogtak vmi főiskola előtt, és közölték, hogy rám vártak, nem tudták mi történt velem. én persze duli-fuli voltam, és nem akaródzott többet biciklizni. tesóm bíztatott, hogy menjek, ő is elindul, max. visszafordul. mondom, oké, majd meglátom.
ettem 1 müliszeletet dulifulisan, kettőt félig felbontva betettem a mezembe, és elindultam. mondom a gyönygös-kereszteződés szakasz elsőre úgyis tetszett, az igazán nem nagy wasistdas, elindulok, ha már 1x idetoltam az arcomat. lassan megnyugodtam, főleg amikor viszonylag hamar kikerültem pár kollégát. akikről később kiderült, hogy még csak középiskolások, és ezért mennek szarabbul (meg sima cipőben). kisebbítik a sikeremet :) érdekes, goldsprinten meg a fiatalság nyomja sokkal jobban, mint az öregek.
úgy terveztem, hogy ez útelágazásnál pihenek majd, mert eldöntöttem, hogy ha bele-pusz-tulok is, megcsinálom végig 3x. ha fel bírok menni azon a lankáson, akkor azt a 3 km-t már csak meg tudom csinálni. hagytam magamnak pár tartalékfokozatot.
amíg erőt gyűjtöttem, megérkezett m.tamás is. fájós derékkal. namodom, én ezen már túl vagyok. annyit jógáztam meg gyógytornáztam, hogy a derékfájásom megszűnt. kicsit lotyogtunk még, aztán nekigyűrkőztünk az utolsó etapnak. tamás előretessékelt, hogy menjek csak, úgyis lehagyom őt. reméles is- mondtam vigyorogva.
sinus görbe szerint haladtam felfelé. lehetett is, mert alig jöttek autók. így elcsimbókoltam az utolsó 3 km-t szinte kényelmesbe'. mindig ugyanott álltam ki a nyeregből.
nagyon jó volt megérkezni. szét-hullottam. nyújtanom kellett volna, de csak annyira telt, hogy lekuporodtam guggolásba, és annyit nyúltam, amennyit a guggolás engedett. ráadásul begörcsölt evés közben a fogam (helye). a szokásos: onnan indul, és jobb alsó állkapocs, meg jobb oldali nyaki izmok meg talán a nyelőcső. fizikai megerőltetés után szokott jelentkezni. meg hidegben lejtőn lefelé. ezek sz. most megerőltettem magam. és csak biciklizéskor. ezek szerint csak bringázás közben erőltetem meg magam fizikailag :)
a bicikliemelést megint kihagytam, örültem, hogy a szendvicset a magasba bírom tartani :)

az ereszkedés felső szakasza keményebb. itt kell használni a féket. ésszel. volt1 kanyar, ahol túleresztettem a biciklit, és majdnem kimentem a felezővonalig. szembe meg jött az autó. a harmadszori guruláskor isez volt a szitu. tudtam/éreztem, hogy most van az a kanyar, maikor bele kell fékezni, ennek ellenére mégis kisodródtam és megint jött 1 kocsi. megdorgáltam magam, hova ez a sietség, minek kockáztatsz, andi?!
mátraházától a gurulás lényegesen lassabb volt. nem elég, hogy felfele végig tekerni kellett, szinte végig lefelé is. szerintem 80 %-ban tekertem. sőt ha belevesszük a gyöngyös 6áráig tartó részt, akkor még többet. amúgy fasza volt gurulni, mert jó az út, forgalom nulla, nagyívű kanyarok, fékezni alig kellett.
1x majdnem bukfenceztem: legurultam a padkáról. a jóisten a megmond6ója, hogy tudtam visszamenni... össze kellett szednem magam.

(hejj, de kimerítő lehet ezt olvasni... már 2 napnyi biciklitúramennyiséget gépeltem, és még csak du. 4 óránál tartok.)

gyöngyös belvárosban találtunk 1 helyet, ahol normális ételt ettünk. tesóm, balázs, tamás és én. mint kiderült, imi hazavonatozott, gábor később jött le a kékesről m.tamással, aki szintén a máv szolgáltatásait vette igénybe, gábor pedig tekert. ő atkáron várt be minket a kocsma előtt.

a la maria étteremben sztapacskát ill. spagettiket ettünk. nem is tudom, miért rendeltem carbonarat, amikor tudtam, hogy úgysem az eredeti verziót hozzák ki. azért jólesett. 1/3-át balázsnak adtam, mert kifogott rajtam ez a nagy adag étel.

felültünk, aztán nyomtuk 3perces váltásokban. elég jól haladtunk és némán. atkáron becsatlakozott gábor is, így 5en váltogattuk a helyeket. 60 előtt éreztem az előtörő hisztit. hogy én nem bírok 35-tel menni, lány vagyok, elég volt, felszállok a vonatra. végül a srácok visszavettek a tempóból, és nagyjából 1ütt értünk be gödöllőre.
azon a részen, ahol reggel majd megfagytunk, a koraesti órákban is sokkal hűvösebb volt. nemtom milyen áramlatok kavarognak ott...
már nagyon nem voltam jól a végére. fájtak a térdeim, és a jobb bokám is. azt sejtettem, hogy görcsben van 1 jóideje, csak nem mozdítottam, így nem tudtam biztosan. nem is értem a testemet. tavaly másfél centivel alacsonyabban volt a nyereg, mégsem fájt semmim. most ezek szerint így is alacsonyan van. hanem akkor a kormányt meg kell emelnem. próbálkoztam még péntek este magasabbra állítani, csak akkor meg annyira kényelmetlen volt vele gurulni, hogy hagytam a francba. ez a 245 km már elég hosszútáv ahhoz, hogy kijöjjenek a jóságok meg a hibák. a jóság a nyereg volt. a vége felé már többet fészkelődtem rajta, de alapvetően kényelmes volt, és eszembe sem jutott, hogy biciklin ülök. tehát eddig az új nyereg volt az év mindentvivő biciklis beruházása. ennek örülök, mert megnyugtatott, hogy létezik olyan nyereg, ami még nekem is kényelmes, és nincs velem feltétlen akkora baj, mint azt hittem.
gödöllőn 5fős csapatunknak szétvált az útja. a pestiek el biciklivel, a budaiak autóval :) gábor autójába m.tamás helyett most én ültem. örültünk, hogy a futóműhiba ellenére hazaporoszkáltunk, és nem kellett újra bringára szállni :)

hát szétcsúsztam rendesen. de azért jó volt. PIPA :) jó erőlködni fizikailag, ekkor érzem magam valakinek. bár azért tekerés közben néha elborult az agyam :)
vasárnap majdnem fél 10ig aludtam kisebb megszakításokkal. alig bírtam felkelni. de 7főre regenerálódtam teljesen.
és akkor jött gábor emailje miszerint nem futómű hiba volt, hanem a szervizben nem húzták meg rendesen a kerékanyákat, és elkezdtek kilazulni. bal első kerék... még élünk! :)

Nincsenek megjegyzések: