2012. július 4., szerda

ország átszelés


ez nem rólam szól, tesóm műve, én csak 1 kis darabon kísértem el.
most leírom a közös szakaszt. remélhetőleg az ő "tollából"  megismerhetitek az egész történetet.

előzmények
tesóm már tavaly, sőt lehet tavalyelőtt is tervezgette, hogy az ország legkeletibb és legnyugatibb pontja között megállás (értsd alvás) nélkül teker. idén fordult komolyra a dolog. ugye ő sokat edz ellentétben velem, úgyhogy kialakult benne az önbizalom, hogy meg tudja csinálni. 650 km első megközelítésben. tudjuk, hogy a tervezettnél mindig hosszabb lesz és nehezebb, nézzük, hogy nem cáfolt rá az élet.

hol?
garbolc hazánk legkeletibb pontja, és felsőszölnök a legnyugatibb. majdnem e 2 pontot összekötő egyenes mentén haladt tesóm. térképes infoval majd ő szolgál, én csak a bp-felsőszölnök szakaszban vagyok képben.

kik?
talán 6 embernek küldte el az emailt, amiben kifejti, hogy akkor június 27-én indul, kb. mi vár6ó km-ben. én nem vállaltam be az egészet, hiszen nekem annyi lelki és fizikai erőm nem lett volna. főleg lelki. itt nagyon durván ott kell lenni agyban. a kitartás nem 1 fizikai paraméter, bár nyilván az edzettség a kitartás mellett fontos tényező.
balázs, gábor, péter, zoli és tamás kapott rajtam kívül levelet.
én mindenképpen el akartam kísérni 1 darabon, az elején, aztán gábor javaslata meggyőzött: tekerjünk tesómmal éjjel, akkor úgyis nagyobb szüksége van a támogatásra.
többiek nem vállalkoztak, így hárman kísérgettük. ilyen felosztásban:
garbolc - bp: tesóm 1edül
bp - szemenye: tesóm, gábor én
szemenye - csákánydoroszló: tesóm, én
csákánydoroszló - felsőszölnök: tesóm, zoli

terv
tesóm elvonatozik és teker garbolcra 26-án
27-én hajnalban elindul nyugatnak
még 27-én este hazamegy, ruhát vált, folytatj aútját
27-én este 10 körül gábor és én csatlakozunk hozzá székesfehérváron, s onnan 1ütt megyünk felsőszölnökig
délre vasalján vagyunk

ehhez képest
a garbolc - bp szakaszról nem számolok be, mert nem voltam ott, igaz tesóm elmesélte, mik történtek, különös tekintettel a vonatútra, és a színesbőrűek beszólásaira.
napközben sms-ben értesített, merre jár. szerencsére csütörtökön nem volt kánikula, így legalább a hőség nem nehezítette meg az útját.
én elmentem a piacra, bevásároltam mindent, ami kellett, és vártam a telefonját.
számításai nem jöttek be, és azt mondta, szerinte hajnali 1 előtt nem ér pestre. így elmentem jógázni, majd haza, és 10 körül megérkezett gábor is, s 1ütt vártuk, hogy mi lesz. mivel tesóm ennyire megcsúszott, nem vonatoztunk sehova, pesten csatlakoztunk tesómhoz. ám ő még heted7 országon túl járt, így javaslatára eldőltünk aludni.
vagy 1 órát szundítottunk, amikor megszólalt a telefon. gyors összekészülődés, irány a budafoki út, a lágymányosi híd lába.
nem volt éppen meleg.
kíváncsian vártuk tesómat, vajon már elkínzott arccal jön -e, hogy 1ütt teljesítsük a hátralévő 250 km távot. ami már nem a fele, de ~20órás tekerés után a maradék mindössze 1/3 sem megnyugtató.
nem volt túl vészes az arca.
jól mentünk az elején. tesóm agydinamós világítása nagyon hasznos volt. meg éjjel mégsincs 35 fok. 35 fok?! tárnok környékén beöltöztünk, mert annyira fáztunk. amikor már jól kivilágosodott, akkor értünk velencére. asszem itt szabadultunk meg a széldzsekiktől. tán 5 óra lehetett. tesómon mutatkoztak a kimerültség jelei. látszott is rajta, meg mondta is, hogy mindjárt elalszik, kéne 1 puska, ami végleg leteríti.
a velencei tó déli oldalán haladtunk tovább, felmentünk a bicikliútra, ami ébresztőleg 6ott, mert olyan rázós volt 1 szakaszon, hogy a tejszín is habbá verődött volna, ha van nálunk. a velence 280 érzései előtörtek belőlem. ajaj, én is kezdem, amikor még csak 50 km van a lábamban? az északi part elején van 1 bicikliút, ami átvezet valahogy fehérvárra. nem értettem, miért nem lehet mindig átkelni ezen az úton, de amikor odaérkeztünk vmi híd alá, ami kb 2 m magas volt, akkor megértettem. itt van vmi csatorna - amellett vezet a bicikliút -  és ezt el szokták árasztani vízzel. hm, igazából nem jól rakom össze ezt a szakaszt. mind1, lényeg, hogy szabad volt az út- tesóm 1 helyi horgásztól tudta ezt meg.
fehérváron szerintem tesóm szemeiben már tesco feliratok voltak, dagobert bácsi dolláros szemei után szabadon. az irányt elvétettük, így 1 helyi ember útbaigazítására szorultunk, aki készségesen elmagyarázta, merre menjünk tovább, igaz hogy nem értettem belőle 1 kukkot sem. amikor tovagurult, kiderült, hogy gábor és tesóm szerint is zűrzavaros volt a mondókája. mind1, visszafordultunk, és 1 benzinkutast kérdeztünk meg. végül is valóban a vasútállomás mellett haladtunk el, ismerős volt 1-2 hely, hiszen nórával korábban jártunk erre, amikor a balcsira mentünk árminék lakkzijába. 1 sparnál tanakodtunk, majd arréb gurulva láttunk 1 felüljárót. namondom ez jó lesz, ezen áttekertünk annakidején. 1 munkába igyekvő embertől megtudtuk, hogy abba az irányba ha nem is a tesco, de az interspar van, és az tuti nyitva. szuper. dzzzs. és már a bevásárló kocsiknál támaszkodtunk. nem volt éppen meleg, visszavettem a széldzsekimet, amíg kajáltunk. tesóm kávét vett. én csak klotyóra ugrottam be, fogyasztottam a hazait meg tesóm pogácsáját. (most gondolkodom, össze tudom -e számolni mennyit ettem. igen. majd később olvas6játok.)
tehát kaja után kivergődtük magunkat székesfehérvárról, sárszentmihály, sárkeszi, ősi (arról volt szó, hogy ide nem jövünk!), berhida, vilonya. na, itt megálltunk 1 lazításra. tesóm eldőlt, mint 1 zsák, közben ugattak a kutyák az 1ik háznál, míg mi a szemben lévő árokparton pihegtünk. aztán a kutyák megunták. mondtuk tesómnak, hogy al6na valahol 1 kicsit, bírja még ki, a legnagyobb melegben pihenjünk 1 hosszabbat, veszek neki energiaitalt, akármi, csak aludjon. nem, ő nem. gondolom minden percben legalább 1x a fenébe kívánta  magát az 5letével, hogy keresztül biciklizi az országot.
közben 1re melegebb lett. mond6om azt, hogy hirtelen lett meleg. közeledtünk veszprém felé. elértünk 1 kereszteződéshez, jé ez a 72-es út. hát mit tegyünk? csak ezen tudunk menni, gyerünk ki. nem sokat tekertünk rajta, tesóm indítványozta a megállást, így betértünk 1 erdőbe (pih)enni. végre árnyék. tesóm kidőlt. odadobtunk neki pár ruhát, hogy tegye a fejét rájuk, és hagytuk aludni. mi gáborral leültünk, és suttogtunk. persze mielőtt tesóm eldőlt volna, még kívánta a puskát a fejéhez, lát6óan nagyon szenvedett. eldöntöttük, hogy 1-ig hagyjuk aludni, aztán továbbállunk. én törökülésben vártam. azt vettem észre, hogy elalszok, s dőlök hátra. namondom, én is lefexek, lesz, ami lesz. nem sokat aludtunk, valahogy összeszedtük magunkat és továbbálltunk. a 72-esen volt 1 nagy lejtő, tesóm örömmel száguldott rajta végig, majd fel vmi felüljáróra. a 8-as főúton is tekertünk 1 darabig, ami senkinek nem hiányzott. hamar elértük a veszprémi tescot- megváltás. én őriztem a bicikliket, amíg a srácok boltoztak. mikor bevásároltak, csalódottan vették tudomásul, hogy senki nem lopta el a bicikliket. hát igen, nórával párszor mi is ezt kívántuk biciklitúra közben :) gábor előhalászta a hátizsákjából a 3 tejberizst, amit hozott. járvás tamás ezen élt 10 napig, akkor nekünk is hasznunkra válik. lebasztuk, hogy minek tartogatta idáig, csak megmelegedett.
itt szólok arról, hogy gábor képes volt hátizsákot cipelni ezen a hosszú úton... tesóm feltette a csomagtartóját az outijára, és 1 helyes piros táskát gumipókozott oda meg a lakatját. néztem is, hogy micsoda kompakt szatyor. mire tesóm: ja, azért remélem, nem néznek buzinak. :)
amúgy volt pár jó poén az út során, ami lendített a hangulaton meg beszólogattunk 1másnak. én nem mondanám azt, hogy rosszkedvűen tekertünk nyugat felé.
a parkolóban megkérdeztünk 1 helyi biciklist, merre menjünk nagyvázsony felé. a körgyűrűt javasolta, ami jó 5let volt, mert gyorsan odaértünk a nekünk kellő kereszteződéshez. ekkor tesóm előállt azzal az 5lettel, hogy úgy menjünk, hogy vki elől, ő meg a 3. emberrel 1más mellett beszélgetve, és így nem fog elaludni. hát ezen az úton ezt nem lehetett megtenni, mert olyan nagy volt a forgalom. lassan haladtunk. tesóm 20percenként evett. 1 energiaszelet, aztán 1 gél. látszott, hogy nagyon kivan, és ennyit nem használ el, inkább aludnia kéne.
amúgy ez a nagyvázsony körüli szakasz nagyon szép volt. a művészetek völgye falvai mellett tekertünk el, és csodásan cukik voltak ezek a részek. sok régi ház, kőházak maradványai, kőkerítések, dimbi-dombi.
kolontáron figyeltünk, mi látszik a vörösiszap tragédiából. én csak a folyóban láttam a nyomokat. lehet nem is azon a részen volt, nyilván a magasabb területeket nem öntötte el. jóleső lejtők könnyítették meg az utunkat. a srácok minden vízcsapnál fejet mostak, gáboron látszott, hogy ő is kivan, nem kívánja a biciklizést. főleg mi ketten mentünk elől, tesómnak hagytuk a szélárnyékot, tekert ő már eleget 1edül, segítsünk neki, amennyire tudunk.
devecseren és somlóvásárhelyen is áthajtottunk, tehát közeledett a 8-as főút. én magamon hagytam a kukásmellényt, igaz nem hátul mentem, mondom, ne ezen múljon. nem volt annyira erős a forgalom, mint régebben. de tikkasztó volt a hőség, és a szembejövő kamionok jól megkavarták a légáramlatot, jó nagy szembeszelet okozva nekünk. sokkal kényelmesebb volt, ha megelőztek. ráadásul volt 1-2 autós, aki hajmeresztően előzte a kocsisort, figyelembe nem vette, hogy mi is az úton vagyunk. mondjuk én nem ítéltem meg 1x sem szorosnak a helyzetet, tesóm a kimerültségtől nyilván érzékenyebben reagálta le ezeket a manővereket. most különösen elszomorító, hogy milyen felelőtlenül száguldoznak 1esek az úton, és bármi megtörténhet. az ember keze ökölbe szorul a tehetetlenségtől.  :(
tüskevárt elhagyva vizslattuk a környéket 1 kis árnyékért, ahol ehetünk, i6unk nyugodtan. mert a 8-ason még inni sem lehetett biztonságosan. ekkor telefonált fatter, hogy állunk. nem nyugtatott meg azzal, hogy körmend mint1 60 km-re van tüskevártól... innentől fogva úgy tűnt, hogy iszonyú lassan haladunk, hogy még hátravan 60 km, de fél óra múlva is legalább 55. megállt az út a kerekeink alatt, csak az idő fogyott?
vagy csak fáradtak voltunk és kész?
közben el kellett gondolkodni, hogy mi legyen gáborral, ui. neki haza kellett érnie pénteken pestre, és ahogy faltuk a km-eket, nem úgy látszott, hogy körmendig el tudna velünk jönni és még az utolsó vonatot is eléri... a térképet megnéztük, és szemenye volt az 1etlen, ahol le tud válni, és eltekerni sárvárig, és ott vmi vonatot elkap.
jánosházára bementünk, az 1. kék kútnál fejmosás, kulacs utántöltés. a faluban tekertünk, a vége úgyis kivitt újra a 8-asra.
iszonyú meleg volt, szerencse, hogy annyival tudtunk menni, hogy a menetszél nyaldossa az arcunkat. megálls után 3 perccel elkezdett mindenkit verni a víz. árnyékot alig találtunk valahol, perzselt a levegő és az aszfalt/beton is. szélsebesség =0.
szemenyén búcsút vettünk gábortól. neki 1edül kellett küzdenie sárvárig, mi ketten maradtunk. bementünk kámba, hogy addig se a 8-ason tekerjünk, de úgy tűnt, ez 1 nagy kerülő volt. ki tudja... pár szakaszon a bringások ki vannak tiltva a főútról, pl. alsóújlakon is. ott van bringaút. elmegy. legalább a fák árnyékában tekerhettünk. minden 1es árnyék megváltás volt. kismilliószor megtettük már autóval ezt az utat, számolgattuk, vajon vasvárig hány emelkedő van. 2re tippeltünk, s így volt. ekkor már nem volt olyan gáz a 8-as, csökkent a forgalom, nem tudom, hová tűntek a kamionok, igaz szgk-ból sem volt sok. emlékeink szerint ahogy begurulunk vasvárra, van 1 lidl. tévedtünk. aggódtam, hogy nem lesz bolt, azonban megláttunk 1 spart, s bekormányoztuk magunkat balra. a boltban kellemesen hűvös volt. gondolkodtunk, mit 1ünk. végül kalácsra, ivójoghurtra, kólára illetve red bullra esett a választás. amikor kiléptünk a sparból, szinte fejbevágott minket a meleg. eltelt pr perc, mire akklimatizálódtunk. a kalács finom volt, nem ilyen felfújt szar. nehezemre esett felkelni, és továbbindulni.
tesóm jobban lett, szép csendben róttuk a km-eket. szinte 1xre jutott eszünkbe, hogy a rábahídvég - körmend szakasz a legutálatosabb az egészben, csak azt éljük valahogy túl. és nem azért szar, mert már a végén van vagy nagy a forgalom, hanem hosszúak a falvak, sík, unalmas, nemtom. én is mindig unom ezt a rész, ha évente 1x elmegyek gércére barátnőmékhez.
1 megállással abszolváltuk ezt a szakaszt is.
tesóm újból előre kapott, és ő ment elől. csákánynál találkoztunk zolival. átadtam neki tesómat, kicsit beszélgettünk, aztán továbbálltunk. a fiúk felsőszölnökre, ami még vagy 30 km, én meg haza az autóért, hogy elhozom a zolit és a kiszenvedt zolit :)
hát a pest - felsőszölnök szakasz a tervezett helyett 30 km-rel több lett, én mentem 256-ot hazáig.
vérvörös szemekkel, kissé kába fejjel gurultam be a kapun.
gyorsan összeszedelőzködtem, s mielőtt beültem volna az autóba, észrevettem, hogy nincs jogsim. nem értettem, tuti bepakoltam, hiszen ez volt a terv, hogy elhozom tesómat. hát elhagytam. remek. szegény zolinak milyen jól esett volna, ha nem kell többet tekernie, erre ez van...
tesóm elmondta, hogy kitalálta milyen sms-t fog küldeni, ha megcsnálta ezt a túrát. hát 20.23-kor meg is érkezett az üzenet. 690!!! km alvás nélkül 40 óra alatt. állat, mi?! menő! gondolom fejben megerősödött. testben is. aztán kimerült.
a vonatot jól lekésték, így még haza is tekert, 720 km-rel zárta ezt a 2 napot. este 10-kor ért haza. kis csúszás történt a tervezetthez képest, de nem számít, a lényeg, hogy 1ben hazaértünk mindannyian!

konkrétumok (az enyém):

10.18.53  óra nettó menetidő
24,8 km/h átllagsebesség
62,7 km/h max. sebesség
256 km

fogyasztásom
3 kis szendvics
2 banán
1 kakaóscsiga
1 tejberizs
1 kicsi kaukázusi kefir
8 (?) cerbona
~20 db kis pogácsa
20 dkg kalács
0,33 l kóla
1 dl ivójoghurt
sok víz
1 kulacs isostar

remélem, tesóm  beszámol majd a garbolc- bp szakaszról.

gratulálok, zoli! nagy vagy! Nagy vagy.

1 megjegyzés:

egyangyalka írta...

Nagyon ügyesek vagytok!!!!
és Zoli te vagy a LEGNAGYOBB!!! :D Gratulálok :D