dobogókő 42/16

pipa.
szombaton megraktam dobogókőt fixen. utoljára ilyet 2014-ben tettem, de akkor még 39/16 volt az áttétel.
kicsit izgultam, de azt sejtettem, hogy nem lesz gond. nem is volt. sokkal jobban eltelt az idő, mint outival. igaz néha volt társaságom is, lehet emiatt.
érdekes, hogy fixen tök jól kijön, hogy dobogókőre tartva vannak lejtők is, nem csak emelkedők, amin outival simán átsiklok, szinte fel sem tűnik. még mindig a szerpentines utakat/részeket szeretem a legjobban. biztos azért, mert kicsit hasonlít a kakaóscsigára.
izzadtam persze, de nem szenvedtem. ez már nagy előrelépés.
elújságoltam ezt az edzőteremben is. mindenki örül. ez a guggolás sokat erősített rajtam. többet fejlődtem, mint tavaly. noémiaú meg is jegyezte, hogy a 100 % pamutgatyában is látszanak a combizmaim. elkülönülnek.
nehéz áttenni a seggemet az országútira a fixről. ilyenkor szezon elején mindig van bennem 1 kis félsz, rossz érzés. biztos a tömegben való biciklizés miatt, meg hogy nem leszek/vagyok elég erős. hát fura is volt más hátát nézegetni szombaton. elszoktam tőle. bizalmi sport ez az outizás. mint régen a borbély mesterség.
alig vártam, hogy az emelkedőhöz érjünk, és szétszakadjunk- így nem volt előttem senki, hahha.odafelé pomáz után az árokparton 1 macska vadászott, nagyon koncentrált. nem kiabáltam rá szokásommal ellentétben. mindig megijednek, és ettől nekem nevetnem kell. ugyanez a macska hazafelé pár100 m-rel odébb szintén a menetirány szerinti jobb oldalon vadászgatott. olyan vicces feje volt, ahogy komolyan koncentrált. és rendes voltam: nem ordítottam rá.
dobogókő után még elgurultunk szentendrére, onnan tahitótfaluba, azt ford vissza. hazafelé kaptuk a szembeszelet rendesen. meg leesett a láncom valahol. végre meg tudtam rendesen feszíteni, és onnantól sokkal jobban ment a bicikli. mintha meg-táltosodtam volna.
105 km lett. nem mondom, hogy nem éreztem vasárnap a lábaimat.

az út többé-kevésbé oké volt. budakalászon és pomázon elég sok a kátyú, de pomáz végétől dobogókőig szerintem nem romlott az út.
bezzeg itt pesten. a józsef attila utca közelíti az ajtósi dürert, de a fehérvári út túltesz lassan mind2n.
a móricznál van  a szabolcska mihály utca, aminek a burkolata az a régi sárga keramit, ami esőben felér 1 korcsolyapályával. pénteken tévedtem oda szerencsére száraz időben. elég érdekes élmény végiggurulni rajta, mindenkinek melegen ajánlom. megérted: minden rezgés. hahaha.
amúgy bírom a google mapsot, amikor azt a kis sárga figurát odavonszol6om a z utcára, és akkor megmutatja "3D"-ben. azt bírom benne, hogy viszem az egérrel a kis sárga rongybabát, és himbálóznak a végtagjai, majd lecseng, és úgy marad szépen nyakánál fogva lógva.

még mindig kevés autó van reggelente a fő utcán és a lánchídon. nem értem, hiszen állítólag olcsó a benzin.
ma 1 vénasszony kicsit az életemre tört. a buszsávban jöttem (itt jegyzem meg, hogy eltüntették a bringa piktogramokat róla. felmarták az utat. vasárnap eszméltem rá, hogy mik ezek a felmarások), és a nyanya mögöttem volt a másik sávban, és rámhúzta  a kormányt, kerülni akarta  a balra kanyarodókat. már előre se látnak az emberek. mérges lettem, és 1 db-ig az út közepén mentem, hogy ne tudjon semerre menni, csak mögöttem.

a másik sztori a várkert bazárnál volt. jöttem haza edzésről sötétben, és a döbrentei utcába kanyarodtam be. ez 1irányú, mind2 szélén 1-1 kerékpársáv. láttam, hogy sokan vannak az úton, az úton é s a kerékpársávon, véletlenül sem a járdán. gondoltam, biztos turisták, de azért rájuk kiabáltam magyarul, hogy takarodjanak el az útról. néhányan meghallották, de sokan nem. mondjuk tőlem mehetnek az úton, és halomba üttethetik el magukat, sőt, ki is fekhetnek telefonálni, utána meg felháborod6nak (a gyökerek), hogy elütötték őket. szóval nem értették, ezért angolul is mondtam, hogy ez kerékpársáv. 1esek azt se fogták fel, sétáltak rajta nyugodtan tovább. az utolsó 2 között elgurultam, és vesén nyomtam könyékkel. hasznosnak bizonyult a bacsekos edzés!
nem mondanám, hogy milyen állapotban van a várkert bazár előtti kerékpársáv... még ősszel kijavították vagy 10 helyen, de újra töredezik meg elbillennek a lapok. nem 1 életbiztosítás. nemtom kinek volt ennyi esze, hogy ezt a burkolatot tervezte 1 olyan helyre, ahol csuklós buszok és autók járnak, keresztülmennek rajta parkolás közben.

még 1 gyalogos sztori. az 1irányú honvéd utca. nekünk még piros, gyalogosnak már piros. csávó jön lehajtott fejjel, bedugott fülekkel telefont tapogatva. rászóltam, hogy piros van. engem éppen nem zavart volna, de ne üttesse el magát. vagyis valószínűleg nem ütötték volna el, mert álló helyzetből indult mindenki, de akkor is menjen a francba, hogy ennyire nem figyel. szóval szóltam, hogy piros van, mire ö.rezzent, keze lába kapálózott, majd visszafordult. én azt hittem, még átfut.
tényleg nem értem ezt a sok gyalogot, hogy miért nem tartják saját testi épségük megőrzését feladatuknak. mi a francért közlekednek lehajtott fejjel a telefont basztatva?! mindig felhúznak...

mást nem írock.